Olyan aranyosak, hogy megérdemelnek egy saját posztot!

Nehéz a túlélés. Farkastörvények uralkodnak, és nincs kegyelem: a gyenge elbukik, az erős győz. Ezek a természet ősi szabályai, és mit tehet egy egyed, aki nem lát-nem hall-nem kap levegőt az allergiától? Reménykedik, hogy nem jön egy erősebb egyed, hogy felfalja, vagy simán leöldökölje őt. Kábé így érzem magam. Plusz jön még nehezítésnek a lomhaság a 16 plusz kilócska miatt, amit a terhességem adott extra öröm gyanánt, grátisz, és az elviselhetetlen, száraz meleg, amikor áll a levegő, és tűz a nap, és egyszerűen elájulni vona jó.

Pedig reménykedtem, bizisten annyira akartam. Mármint hogy idén megússzam az allergiát. Mert azt írják egyes okos források, hogy biológiai, hormonális változások miatt, ugye a kismamák nagy-nagy százaléka megszépül, megerősödik a haja-körme, bőre kitisztul, stb. Ezenkívül, hogy a felerészben idegen génállományú utódot kihordhassa, az immunrendszere is csökkentett módban fut, emiatt van rá esély, hogy az amúgy oly bosszantó allergiás tünetek sem jönnek elő. Pont nem így velem. Szakad-reped a körmöm, két nap után úgy néz ki a hajam, mint ha két hete(!) nem mostam volna, és persze hullik, amit terhesen nem kéne neki (szintén hormonok), tiszta ragya az arcom, és az allergiám rosszabb, mint valaha. A valaha itt három szezont ölel fel, mert azóta vannak tüneteim. Évről évre egyre rosszabbak.

De hogy ne csak panaszkodjak, végre itt a cseresznyeszezon! Pár napja eszembe jutott, hogy meg kell tudnom, idén mikor szándékozik érni a cseresznye, nehogy lemaradjak róla, mert akkor belehalok. Kiderült, hogy pont ráéreztem, már kezd. Hurrá, nagyim barátainak van néhány cserifája, mehetek legelni. Idén szigorúan a földről, a pocakom miatt fel sem engednének még egy székre sem, nemhogy létrára, fára meg pláne nem... Pedig amúgy majom módra, létra nélkül az igazi cseresznyézni, majdnem úgy mint az agresszív ksmalac a fenyőfán, csak igazi cseresznyefán, mert ott nem fogy el olyan hamar.

És ha már gyümölcsök, érik az eper is, elképesztő árak lesnek ránk, de szerencse, hogy keresztéknek van egy szép folytontermő-ültetvényük, néhány hétig jól el leszünk látva hatalmas (6-7 cm) eprekkel, és még a fagyóba is jut belőlük. Most már csak a dinnyeszezont várom, bár nekem már most az van...

Ma voltunk 4D ultrahangvizsgálaton. Minden rendben van a kis prücsökkel, egész jó képek készültek róla. Szopizta az ujjacskáit, tátogott, dörzsölte a szemét, és mosolygott! Igen, tényleg mosolygott! Ugye, mindenki látja?

Nos, íme, eljött vala ez is, megismerkedtem a blog.hu-val, és rögtönazonnal rájöttem, hogy énisakarokilyet. Így megszületett. A blog.hu főoldalán találkoztam a hét bloggerével, kapásból Két Cica rajongó lettem, és megtaláltam a kezdőposzthoz való ihletet is. Ezen a blogon ugyanis vannak cicaságok, amellett, hogy egy gasztroblogról van szó éppen. A cicaságok között pedig találtam három cicát, akiket nyolc és fél percig követhetünk. 5:50-nél érdemes a kép jobb oldalán ügyködő felnőtt macsekot is nézni egy kicsit. Ezenkívül találtam még egy vízicicát, neki csak alig több, mint másfél perce van, de haláli. Bizisten sose láttam még ilyet, bár anyum egyik cicája szeret csapból inni. Csámpásról és társairól bővebb infó később várható.

Néhány szó rólam is azért egy kezdőposztba. 21 éves vagyok, enyhén macskabolond, büszke félvidéki lány. Azért fél, mert ugyan falun nőttem fel, de bérházban, tízéves koromtól városi iskolába jártam, és azóta a kicsiny falunk is várossá nyilváníttatott. Mégis tudom azonban, hogy néz ki egy csirke, amíg van tolla, milyen egy disznóvágás (nem rajongok érte, mert igenis erőszak), és ittam sok-sok frissen fejt, még tehénmeleg tejet is. Valamint én úgy tudom, hogy a gumicsizma az fekete és kakis, nem kockás és masnis.

Egyébként, ahogy a bloginfóból kiderülhetett, júliusra várom első babámat, közben érettségizem, és válok. Picit sűrű, de úgy szép az élet, ha zajlik, nem? Néha fejére állítom az életemet, most is ez történhetett. Nos azt hiszem kezdésnek elég ennyi, aki még nem kattintott el máshová, annak köszönöm megtisztelő figyelmét, jövök máskor is. Jóéjt!